VÁLTOZÓKOR KOCKÁZATAI

Változókor kockázatai

A reprodukcióra gyakorolt hatása mellett az ösztrogén más testi funkciók fenntartásában is kulcsfontosságú szerepet játszik a nők életében. Ilyen például az érfalak, a kötőszöveti sejtek védelme, növelik az inzulin hatékonyságát és jótékony hatással vannak a központi idegrendszerre. Erről bővebben itt olvashatsz: A petefészkek hormonjai

Amikor az ösztrogén hormon szintje csökkenni kezd, a női szervezetben ezek a védő hatások gyengülnek. Bizonyos életkorral együtt járó egészségi problémáknak, mint amilyen a magasvérnyomás, vagy a magas koleszterinszint, a nők változókor után sokkal inkább ki vannak téve.

Figyelmeztető jelek a posztmenopauzával kapcsolatban:

  • Jelentős, folyamatos súlygyarapodás
  • Magas vérnyomás
  • Látás romlás
  • Hallás romlás
  • Hüvelyi vérzés
  • Magas koleszterinszint
  • Fog- és ínyproblémák

A változókor követő posztmenopauza életszakaszban a hormonszintek beállnak egy kiegyenlített, de jóval alacsonyabb szintre, mint a változókort megelőzően. A perimenopauzára jellemző kellemetlen tünetek döntő többsége megszűnik, de az alacsony hormonszintek miatt más életminőséget befolyásoló nehézségekkel szembe nézniük, mint amilyen a hüvelyszárazság, a fájdalmas közösülés, vagy a lassabb anyagcsere-funkcióból eredő emésztési problémák, súlygyarapodás. E mellett megnő bizonyos betegségek kialakulásának kockázata.

CSONTRITKULÁS

A változókor után a hormonszintek csökkenésének következtében a nőket a fájdalmas, nyomorúságos és életveszélyes betegség, a csontritkulás (osteoporosis) fenyegeti leginkább. A csonttömeg megőrzéséhez az ösztrogén jelentősen hozzájárul; elősegíti a kalcium vérből való felszívódását és gátolja a kalciumveszteséget. A hormon csökkenését követően csökken a csontozat sűrűsége, amitől porózussá, törékennyé válik és növekszik a súlyos törések kockázata. Minél fiatalabb következik be a menopauza, annál nagyobb a csontritkulás veszélye.

Mivel a csontritkulás a legtöbb 40 évnél idősebb nőt fenyegeti, mindent meg kell tennünk a csontjaink épségének megőrzéséért. Ennek legjobb módja:

  • kalciumban és D-vitaminban gazdag étrend
  • a rendszeres testmozgás

SZÍVBETEGSÉG

A változókor után az egyik legfőbb probléma a nőknél a szívkoszorúér megbetegedés és a stroke kockázatának emelkedése.  Az ösztrogén természetes módon védi a szívizmokat és a szívet. A változókor következtében csökkent ösztrogén szint már nem nyújt elegendő védettséget és 50 éves kor felett drasztikusan megnő a szívbetegségek kockázata. Főleg akkor, ha valamilyen más, egyéb kockázati tényező is fennáll az alábbiak közül:

  • Dohányzás:
    Nem a tüdőrák a dohányzás egyetlen veszélye. Számos tanulmány kimutatta, hogy a dohányzás jelentősen megnöveli a szívkoszorúér megbetegedések esélyét, ami szívrohamhoz vezet.
  • Magasvérnyomás:
    A gyakori magas vérnyomás túlzottan megterheli a szívet, gyengíti az artériák falát és növeli a szívroham veszélyét.
  • Magas koleszterin szint:
    Az erek falán felhalmozódó zsírréteg nagy valószínűséggel szívrohamhoz vezet.
  • Túlsúly:
    Amennyiben a testtömeg-index (BMI) értéke meghaladja a 25-öt, akkor nagyobb a szívbetegség kialakulásának kockázata.
  • Genetikai kockázat:
    Komoly rizikófaktort jelent, ha a közeli családtagok (szülők, testvérek, nagyszülők) körében kimutatható a szívbetegség.
  • Mozgásszegény életmód:
    A heti háromszor 30 perces aerob testmozgás (pl.: intenzív gyaloglás, kocogás, kerékpározás, torna, úszás, tánc) 40 éves kor felett elengedhetetlen a szív egészségének megőrzéséhez.
Figyelmeztető jelek
Kevesen tudják, hogy a szívroham nem mindig jár mellkasi fájdalommal. Vannak kevésbé nyilvánvaló tünetei is, mint a légzési nehézség, a hátfájás, a hányinger, vagy a szédülés.

A szívbetegségek magas kockázata csökkenthető:

  • az említett rizikófaktorok kiküszöbölésével,
  • az egészséges testsúly fenntartásával,
  • a rendszeres testmozgással
  • megfelelő táplálkozással (alacsony zsírtartalmú diéta követése mellett sok zöldség, gyümölcs, magas rost tartalmú, teljes kiőrlésű gabonák és hüvelyesek fogyasztásával)

INKONTINENCIA

Az inkontinencia vizeletvisszatartási nehézséget, akaratlan vizeletszivárgást jelent. Bármely életkorban kialakulhat, de szülés után és a kor előre haladtával a gyakorisága nő. Az okok között számos tényező szerepelhet, úgy mint a vizeletképző, a vizelet-elvezetésében közreműködő szervek, vagy az ezeket irányító idegi szabályozás rendellenessége. Változókorban, posztmenopauzában lévő nőket nagy arányban érinti ez az igen kellemetlen probléma. Ennek hátterében nagy valószínűséggel a hasizomzat, a hüvely, a húgycső és húgyhólyag rugalmasságának elvesztése áll, amely az ösztrogénszint drasztikus csökkenése miatt következik be.

Az inkontinencia fajtái

  • „Stressz” vagy terheléses inkontinencia: A záróizom gyengesége miatt fizikai terhelés hatására elcseppenő vizelet.
  • Késztetéses inkontinencia:Erős vizelési inger vizeletvesztéssel.
  • Túlfolyásos inkontinencia:Anatómiai vagy funkcionális vizeletelfolyási akadály miatt a pangó vizelet akaratlanul, cseppekben távozik.
  • Reflex inkontinencia:Az akaratlan vizeletvesztés inger nélkül távozik, neurogén betegség, vagy állapot miatt.

Nem kell és nem is szabad némán eltűrni az inkontinencia okozta igencsak kellemetlen tüneteket, mivel azok enyhíthetők, kezelhetők. Annál is inkább, mert az inkontinencia a legtöbb esetben valamilyen alapbetegség tüneteként jelentkezik, amivel mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni.