AZ UTOLSÓ NŐI VÉRMISZTÉRIUM

AZ UTOLSÓ NŐI VÉRMISZTÉRIUM

Az előző részben már írtam a női vérmisztériumokról. Azokról a rítusokról, amelyek az ősiségben és a természeti népek emberének segítettek az életük nagyobb fordulópontjain való áthaladásban. Mai életünknek sajnos már nem részei a beavató rítusok (bár egyre több női kör létesül, ahol ilyen szertartásokat is végeznek), az életszakaszokon való átmenet nehézségei azonban ma is érintenek minket.

Az egyik ilyen jelentős, olykor sorsfordítónak is számító változás a hormonális átrendeződés miatt bekövetkező menopauza. A nők életében ez az utolsó vérhez kapcsolódó misztérium. Ekkor ugyanis abbamarad a rendszeres ciklus. A havi rendszerességgel ismétlődő menstruációs vérveszteség abba marad. A női test ezen túl megtartja az életerőt és nem kifelé áramoltatja, hanem önmagában keringteti.

Biológiai értelemben az ereinkben keringő vér folyékony szövet. Tápanyagokat, oxigént, vizet szállít a sejtekhez, elszállítja a salakanyagokat. Szerepe van a szervezet védelmi rendszerében és a belső állandóság fenntartásában. A szív állandó mozgásban tartja és megújítja.

Spirituális értelemben az életerő, a lélek szimbóluma. A Jelképtárban ez olvasható: „A testben keringő vér egészséges pírt kölcsönöz a bőrnek, így az élet, az életerő és a szenvedélyek hordozója.” A Szimbólumtár szerint a vér „Az élet, az életerő, a lélek szimbóluma. …megtermékenyítő és megtisztító erő.”

A nők életének egyik fontos mérföldkövének számító változókori és életszakasz legfőbb feladata, hogy megvalósítsuk lényünk fizikai, érzelmi, szellemi és lelki aspektusainak integrációját. A változókor tehát a mélyebb önmagukkal való kapcsolatba lépésnek az ideje. A befelé figyelés során meg kell szabadulnunk a sallangoktól, régi sérelmektől, azoktól a dolgoktól, amelyek nem fontosak, amelyek már nem építenek. Azokra a tulajdonságainkra, érzéseinkre, élményeinkre, társakra és barátokra koncentráljuk, amelyek és akik emelnek.

A betakarítás és a számvetés ideje ez. El kell számolnunk magunkban azzal, ami működött, és fel kell ismernünk mi az, ami nem. Meg kell tartanunk a számunkra értékeset, az előrre vivőt, ugyanakkor meg kell szabadulnunk attól, ami már nem visz előre, ami visszahúz. A számvetés keserű, gyakran gyötrő és fájdalmas lehet, de általa értékes tapasztalatokat szerezhetünk és megtanulhatjuk, mi az, amire szükségünk van, mi az, ami érdemes a figyelmünkre és arra fordítsunk törődést, gondoskodást. Ami lehúz, amire nincs szükségünk azt pedig engedjük el. Az így összegyűjtött értékes élettapasztalataink esszenciája erőt ad ahhoz, hogy kifejlesszük magunkban a Bölcs nőt.

Amikor egy nő kifejleszti magában a női bölcsességet, az annyit tesz, hogy rendelkezik belső erővel, együttérzéssel, hallgat a megérzéseire és kezében tartja a sorsát. Éli és megéli az élet. Felfedezi minden pillanat szépségét. Lelkileg stabil, tudatos és magabiztos. Ismeri és elfogadja önmagát. Biztos kézzel irányítja az életét, miközben érzéseiről sem feledkezik meg. Értékes időt, energiát, útmutatásokat, együttérzést és szeretetteljes támogatást nyújt a körülötte élőknek.

Saját sorsának mestere; határozott, tudja mit akar, döntései letisztultak. Spirituális teremtő erőit képes a fizikai síkra lehozni és gyakorlatban megvalósítani. Követi céljait, miközben megőrzi nőiségét, női kreativitását felszabadítva megvalósítja lényének teljes potenciálját.

Ha aktív, mély kapcsolatban állunk spirituális önmagunkkal, akkor könnyedén vehetjük a kihívást és még élvezhetjük is a változás éveit. S minél előbb megkezdjük ezt a belső utazást, annál felkészültebben fogadhatjuk a változást.

Forrás:
Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy.: Jelképtár, Helikon Kiadó
Pál József, Újvári Edit: Szimbólumtár, Balassi Kiadó
Leave a reply